Zagyi, N. (2009). A judaizmus múltja és jelene Indiában. Modern Geográfia, 4(4), 54–102.
A zsidó nép szórványba kényszerülésének és otthonkeresésének a babilóniai száműzetéssel, ill. közel fél évszázados fogsággal (i.e. 586–539) kezdődő, majd a második templom i.sz. 70-ben történt pusztulását követően felerősödő folyamata során a diaszpóra területi szerkezetében és demográfiai viszonyaiban bekövetkező változások a keleti zsidóság népességi arányának, szellemi kisugárzásának fokozatos csökkenéséhez vezettek. A 11–12. századtól kezdve előbb Közép- és Kelet-Európában, majd később Észak-Amerikában növekedésnek induló közösségek kulturális jelentősége, az ókor és a korai középkor századaiban virágzó orientális zsidósággal szemben, nagy mértékben felértékelődött. A lassan feledésbe merülő, kis létszámú ázsiai, észak-afrikai csoportok mára szinte teljesen eltűntek, a 20. század második felében, Izrael megalakulását követően, fokozatosan elhagyták lakóhelyüket.