Németh, Á. (2009). Lettország nemzeti szerkezetének átalakulása XIX–XX. században és napjainkban. Modern Geográfia, 4(2), 82–123.
Lettország nemzetiségei között napjainkra talán oldódott valamelyest a feszültség, de az ellenséges viszony még az élet számos területén tetten érhető. A mindkét részről fennálló ellenséges érzelmek, az eltérő karakterek, a mentalitásbeli különbségek továbbra is sok feszültséget okoznak a demokratikus fejlődésben. Az oroszok a diszkrimináció ellenére is maradnak, és inkább élnek másodrendű polgárként az erős gazdaságú balti államban, mint elsőrendűként a (még) elmaradottabb Oroszországban. A „lett Lettországra” vágyó baltiak – akiknek az elmúlt évszázadokban mindössze 19 esztendőnyi függetlenség jutott – viszont a nehezen megszerzett szabadságukat semmi pénzért nem tennék kockára. Ezzel magyarázható a kompromisszumokra egyelőre alig hajlandó lett állam szigorú magatartása a kisebbségekkel szemben. Nem szabad azonban szem elől téveszteni azt a tényt, hogy a Balti-térség két fő civilizáció (a nyugati és az ortodox) kontaktzónáját alkotja éppúgy, mint Erdély, vagy éppen a kelet-lengyel, ill. a szerb-horvát határ. A függetlenség kivívása után Észtország, Lettország és Litvánia geopolitikai szerepe hirtelen felértékelődött a „Nyugat” számára (nem véletlen a NATO-csatlakozás), amely – mint oly sokszor – itt is szembetalálta magát Oroszországgal. A nemzetközi aktuálpolitikai helyzet elfogadása ellenére néha úgy tűnik, az esetenként igen arrogáns moszkvai külpolitika továbbra is orosz érdekszférának tekinti a Baltikumot, így Lettországot is.